A hazai pénzintézeti rendszert és annak felügyeletét leginkább egy jófajta húsbolthoz tudnám hasonlítani, mivel tele van disznósággal, marhasággal, baromsággal. Nézzünk erre egy példát a gyakorlatban.
Adott egy bank, melynek reklámja két mónikasó közt ömlik a TV-ből: lakossági ügyfeleinknek ingyenes számlavezetés! Ennek hatására az egyszeri ügyfél el is határozza, hogy másnap bemegy a bankjába, megszünteti jelenlegi folyószámláját és átnyergel az ingyenesbe.
Amúgy is sokallta már azt a díjat, amit havonta lekaptak tőle azért, hogy használhatják a pénzét.
Több órás várakozás után (mindenhol a szerződést lemondani akaró ügyfelet várakoztatják meg extra hosszan) végre sikerül megszüntetnie régi számláját és immár szabad emberként veszi célba a kiszemelt új bankot.
Az új szerződés megkötése gyorsan megy, már tolják is elé az aláírnivalót, amikor is a biztonság kedvéért megkérdezi: ugye ez akkor ingyenes lesz? Persze, ha van hozzá hitelkártya, aminek csupán egy rendelkezésre állási díja van. Amit havonta kellene fizetni.
Emberünknek nincs szüksége erre a hitelkártyára, de ha már ott van aláírja a nem ingyenes szerződést is, mert nincs kedve visszamenni a másik bankba és újra beállni a sorba. De érzi, hogy valami nem stimmel, ez bizony nem volt szép húzás. Már csak azért sem, mert az új havi díj még a réginél is több lesz.
Ezért levélben bepanaszolja a bankot a PSZÁF-nál: leírja, hogy ha erről a hitelkártyás dologról tudott volna eszébe sem jutott volna váltani.
Egy röpke hónap múlva megérkezik a válasz, a felügyelet – ellentétben a GVH-val – egyedi ügyekkel is foglalkozik, ezért kivizsgálják az esetet. Milyen szerencse!
A vizsgálat során megállapításra kerül, hogy a pénzintézet hirdetése alkalmas a fogyasztók megtévesztésére ezért sérti a hatályos jogszabály rendelkezéseit, valamint ezen ügylet az ügyfél számára veszteséget okozott.
Mindezek miatt a PSZÁF felszólítja a bankot arra, hogy hagyjon fel jogsértő magatartásával, valamint elrettentésül kiszab egy komoly összegű pénzbüntetést is. Mondjuk kemény egymilliót. Erről a határozatról pedig mindkét felet levélben értesíti.
Gyakorlatilag tehát jól végződött az ügy, a bank megbűnhődött, az államkasszába behullott egy kis apró, mindenki boldog és elégedett… vagy mégsem? Mintha pont a lényegről feledkezett volna meg mindenki: az ügyfelet/ügyfeleket ért kárról.
Igaz ugyan, hogy a felügyelet által beszedett bírságok egy része visszakerül egyes ügyfelekhez (pl. a betéteseknek adott állami garanciaalapba, vagy most éppen a kihagyhatatlan krízisalapba), de a konkrét kártérítési igény elbírálása nem tartozik a hatáskörükbe.
Azaz nesze semmi fogd meg jól, ha ügyfél vagy. Ha meg bank vagy fizess egy kis plusz adót a kaszálásból és el van felejtve, hogy átvertél egy csomó embert.
Egy tökéletes világban a felügyelet miután megállapítja a jogsértő magatartás tényét, kötelezné a pénzintézetet az összes érintett ügyfél kártalanítására és ezután szabna ki egy cseppet sem vicces összeget. Hogy ne nagyon érje meg ilyesmit csinálni.
Forrás : http://hitelkarosultak.blog.hu